Nem szeretek korán kelni, és pedig ahhoz, hogy a 7 órás rajtra odaérjünk a Mátrába, korán kell kelni. (Nekem) szerencsére sikerült úgy időben kivergődnöm az ágyból, hogy még pont össze tudjam szedni a futós cuccomat. Ezt az okosabbak előző nap este megteszik, de mi abban a kihívás, ha tudod, hogy minden nálad van? Most speciel csak a botot hagytam majdnem otthon, de szerencsére az ajtóból kilépve még pont eszembe jutott.
Hivatalosan 7:20-kor el is rajtoltam, az órámat viszont csak 7:30 körül indítottam, mivel még kellett kicsit pakolgatni a táskámban, amit még félkómásan kicsit nehezen sikerült. A Kékesre (8.3 km, 662 szint) kicsit több mint 1 óra alatt értem fel, ez pont elég volt ahhoz, hogy annyira felébredjek, hogy amikor a frissítőponttól kilépve véletlenül a lépcső mellé lépek, ne essek le teljesen a lépcsőn. Ez a mozdulat kívülről elég akrobatikusnak nézhetett ki, de valójában csak azt teszteltem (önön akaratomon kívül), hogy mennyire tudok annyira szarul lépni, hogy még pont ne törjön ki a bokám.
A Kékes után jött egy hosszabb lefelé, majd fel a Sombokorhoz, onnan le Lajos-forráshoz, majd vissza a Sombokorhoz, majd fel a Kékeshez másodszorra (37.5 km, 2044 szint). És onnan igazából csak a célba kell már bemenni — vagy legalábbis ezt mondanám, ha nem kéne a Kis-kőtől egy pár km-es kitérőt tenni a szomszéd dombra a Markazi-várhoz. Ezt a kitérőt odafelé még jó megtenni, mivel az elején van egy jó hosszú és meredek lejtő (1–1.5 km és −450 szint). Ezek azok a lejtők, amiket valószínűleg mindig gyorsabban futom, mint azt biztonságos lenne — de pont ez benne a jó, hogy a lefelé menet a határvonalon van a futás és a szabadesés között. Szóval gyorsan lejutunk a Markazi-várhoz, és itt jön a rossz hír, hogy most vissza kell menni a Kis-Kőre. Ez a kis kitérő összesen 8 km és 600 szint.
A jó hír ebben az, hogy ez az utolsó nagyon meredek emelkedő a túrában, így kicsit meg is hajtottam, hogy gyorsan visszaérjek a Kis-Kőre (49 km, ~2700 szint). Felfelé néha ránéztem az órámra: kicsit több mint 7 órája voltam úton, a cél innen 7.5 km, szóval esélyes egy 8 órán belüli teljesítés, ami jó célnak tűnt.
Nade, az elején említettem, hogy nekem 73 km lett, és felmerülhet a kérdés, hogy hogyan szedtem fel +16 km-et, hogyha már csak ~8 km van hátra? Itt. Amikor felértem a Kis-Kőre, a pontőrök megkérdezték, hogy nem akarom-e még 1–2-szer meglátogatni a Markazi-várat, mivel a 2023-as jubileumi szervezésből maradt pár kitűző, és plusz körökért odaadják. Nem túl sokat gondolkoztam a válaszon — kb. rögtön fordultam és indultam vissza. Ez a döntés meglepő lehet azoknak, akik néha szoktak gondolkozni azelőtt, hogy döntéseket hoznak.
A második kör lefelé még jó volt, a többiek kicsit furán néztek rám, hogy jövök szembe megint, de ehhez már kezdek hozzászokni. A felfelé sajnos nem lett könnyebb, pedig én nagyon reménykedtem benne. Így jött a jól bevált módszer: fej leszegez és egyik láb a másik elé, a sebesség nem számít, csak az, hogy folyamatosan haladjak. Rövid frissítés és jött a harmadik (és szerencsére utolsó) kör. Amiről még pont visszaértem naplemente előtt. Ez a plusz két kör a frissítéssel együtt kicsit több mint 3 órába került, de kaptam 2 bónusz kitűzőt meg egy kevés szintet, szóval (az én fejemben legalábbis) teljesen megérte.
Innen a kitűző átvétele és még egy gyors feltankolás után kereken 1 óra alatt bent is voltam a célban. Így az összesen 73 km és ~4000 szint 11:20 perc alatt lett kész. Amiből a Garmin szerinti menetidő az 10:30 (viszont a lassú tempó miatt a Kis-Kőre való emelkedőt is lehet, hogy állásnak veszi valamikor).